Koreai zene

Apád nem nagyon rajong azért, hogy koreai pop-ot hallgatok. Azt mondja idióta zenéik vannak. Valamilyen szinten igaza van... de akkor én is idióta vagyok! :P Meg egész Európa kezd az lenni, mert egyre jobban terjed a k-pop!

Szeretem a dallamosságát, a divatos ruháikat, a fényeket, a színeket, a mozdulatokat, és bár csak olyan tökéletes arcbőröm lenne mint nekik! De szerinte ez baromság.. folyton kifigurázza. Nem baj, azért én hallgatom, csak nem ugrálok a tükör előtt mikor hallgatom, mert az már tényleg ciki lenne...

Megismerkedésünk története - 2. rész

Szóval ott hagytam abba, hogy az első nap hajnali 2 ig dumáltunk. Másnap reggel meglepően korán keltem, és nem voltam benne biztos, hogy valóban megtörténtek az előző nap eseményei. 

Innentől kezdve nagyon felgyorsultak a dolgok. Rájöttem, hogy nem álmodtam.. ismét beszélgettünk... 24-ből 25 órát... és nagyon hamar felvetődött az első találkozás lehetősége. 

Volt egy nagyon fontos esemény, ami meghatározta a döntésem ezzel kapcsolatban. Néhány nappal azelőtt, mielőtt bármit is tudtam volna apád létezéséről, kavartam egy férfival, akivel pár hónapos beszélgetés után találkoztam. Jesszusom! Borzasztó nagy beégés volt..

Mármint annyira, de annyira nem jött be a srác, hogy hihetetlen. Persze ő oda volt értem de hát... És megfogadtam, hogy soha többé ilyet!

Erre nesze... jött apád és tarolt!

Szóval megnyerő stílusával rábírt arra, hogy 2 hét beszélgetés után találkozzunk. Persze valahol én is úgy gondoltam, hogy jó essünk rajta túl, minél előbb... nem akarok hónapokig egy olyan álmot dédelgetni, ami lehet hogy reménytelen. A nagy nap előtt (december 1-jére tettük a találkozás pillanatát) apád jobban be volt sózva mint én. 

Félt hogy nem jövök be neki, meg ilyesmi... persze én is tartottam egy kicsit attól, hogy nem fogom elnyerni a tetszését. Bár amikor webkamerán keresztül majdnem meztelenre vetkőztem neki, akkor igen csak tátva maradt a szája, amiből azt következtettem, hogy nagyon is bejövök neki. 

Figyelmeztetlek! Ilyet Te sose csinálj! Idegen pasiknak vetkőzni webkamerán keresztül! Fogalmam sincs mi ütött belém, mikor ezt csináltam. Én, aki annyira szemérmes volt, hogy még egy fiúra is alig mertem ránézni... Persze biztosan benne volt az is a dologban, hogy olyan nagyon megbízhatónak tartottam már akkor apádat (és nem csalódtam), DE ez egy a százmilliárd eset közül. A többi férfi csak egy dugnivaló kis szajhát látott volna bennem hasonló esetben.

De apád már akkor is talpig úriember volt. Később bocsánatot kértem tőle az esetért, és szabadkoztam, hogy biztos rosszat gondolt akkor rólam, de megnyugtatott, hogy semmi ilyesmit nem gondolt rólam. Ő is ugyan annyira vágyakozott utánam mint én ő utána.

Szóval eljött az a december 1-jei nap...

Emberi érzések

De mielőtt folytatnám a mesélést, engedd meg, hogy egy kis kitérőt tegyek. Észrevettem, hogy az emberek alig törődnek egymással.Tudod piszkosul mákos vagyok, hogy apád ennyire figyelmes velem, különben biztos depresszióba esnék a hideg emberek merev viselkedése miatt. Ma elment és megvette nekem az utazáshoz szükséges bérletemet, és az eladó nő meg is jegyezte hogy: Milyen figyelmes úriember..

Azt kívánom Neked, sose felejtsd el mennyire fontosak az igazi emberi érzések! Ahogy nagyanyád (anyósom) mondaná: A szeretet lámpásába minden nap csöpögtess, különben kialszik. 

Megismerkedésünk története - 1. rész

Ismeretségünk igen szokatlan úton-módon történt. Sokan próbálkoznak ezzel a fajta ismerkedéssel, de csak keveseknek adatik meg, hogy valóban megtalálják azt az embert, akit keresnek... a világhálón.

Jóformán azt mondhatom neked, hogy anyád is, apád is olyan elkeseredetten vágyott egy párra, hogy végső próbálkozásként folyamodott ahhoz, hogy az interneten ismerkedjen.

Én sokszor elgondolkodtam azon, hogy hol találhatnék rá a másik felemre ebben a mai rohanó világban? Egy zajos, füstös büdös bulizós helyen aligha tudtam volna elképzelni, hogy romantikusan a lovagom ragyogó szemébe nézek, és csacskaságokat duruzsolunk egymás fülébe. Vagy talán egy bolti bevásárlás közben, ahol egy véletlen pillantással felfedezi szívem szerelme, hogy éppen szárnyas intim betétet vásárolok? Könyvtárba is jártam még akkor... de azt sem nagyon tudtam elképzelni, hogy miközben egy 2 tonnás könyv mögül vadászok a szerelemre nem néznek teljesen idiótának. Bár.. lehet van akinél ez beválik. 

Visszahúzódóbb és szemérmesebb voltam én annál, hogy egyenes, kerek perec odaálljak valaki elé, és várjam a végítéletet. Ezért bújtam inkább a védettséggel bíró világháló rejtekébe, és kezdtem meg kacérkodásom az összes fajta férfival, aki csak az utamba akadt. 

Sajnos elkeseredettségem csak nőttön nőtt a tapasztalatok gyarapodásával, és kezdtem letenni arról, hogy megtaláljam a szerelmet. Mígnem egy napon, amikor unottan cseverésztem egy idióta közösségi oldal chat szobájában, kaptam egy üzenetet. 

Rövid volt. Tömör. Lényegre törő.. és őszinte.Csupán annyi állt benne (ejj de rossz, hogy szó szerint nem tudom idézni), hogy kedves lánynak tűnök (a profilom alapján), és ha nekem is van kedvem hozzá, szívesen megismerkedne velem. ... Apád.. 

Érdekesnek tűnt a levél, főleg, hogy nem egyet olvastam már, és egyből megéreztem a komoly szándékot a szavak mögött. Lázasan gépelni kezdtem a választ: 

Rendben van. 

Nem akartam kimutatni érdeklődésem nagyságát a férfi iránt, ezért inkább csak ennyit válaszoltam, majd némi gondolkodás után odapötyögtem: Msn -en esetleg? Ott könnyebb lenne. 

Mert ezt a közösségi oldalt tényleg nagyon utáltam. Hamar jött a válasz, és néhány perc múlva már MSN-en beszélgetünk.

Olyan sok mindent akartam róla megtudni, de mégis úgy éreztem, mintha mindig is ismertem volna. Mintha csak egy régi barátommal beszélgettem volna, akit nagyon régen láttam utoljára.Boldogsággal töltött el minden perc aznap, minden egyes szava megérintett, és óriási nagy hódolatomat aligha tudtam előtte palástolni. Rám is szólt, hogy ne akarjak egyből ennyit adni magamból, hagyjuk, hogy szépen lassan bontakozzanak ki a dolgok. 

Féltem, hogy esetleg a nagy vonzalom, ami bennem iránta lobbant esetleg elriasztja tőlem. Nehéz volt így visszafogni magam, de társaságom nem lehetett fárasztó, vagy unalmas, mert aznap hajnali 2 óráig beszélgettünk. 

Emlékszem annyira boldogan mentem fürdeni, és közben egy dolgot hajtogattam magamban:

- Nem hiszem el... ezt nem hiszem el!

Valóban nem hittem. Alig akartam álomra hajtani a fejem... féltem, hogy holnap reggelre eltűnik a varázs, és ez az egész csak a fejemben fog tovább élni.

A döntés

2011. augusztus vége volt. Befejeztem a főiskolát, igaz nem diplomáztam le, mert csak felsőfokú OKJ-ra jelentkeztem. Nem volt még munkám, csak rengeteg terv a fejemben, mégis alig tudtam.. hogyan tovább?
Nagy döntés előtt álltam. Elsősorban azért mert nem tudtam, hogyan hozzam közelebb a családomat ahhoz a férfihoz, aki nekem a legkedvesebb. 

Bár szeret engem tiszta szívből, és minden olyan jól kezdődött, valami megmagyarázhatatlan oknál fogva a családom egyszerűen ki nem állhatta Őt. Apámmal komoly szócsatákat vívtam, hogy próbáljak valamiképpen hatni rá. Hogy legalább megismerje... mielőtt ítélkezne kapcsolatunk felett, végül úgy alakult hogy süket fülekre találtam. Így hát fájó szívvel, de mégis nagy szerelemmel szívemben fogtam a sátorfám, és 20 évesen elköltöztem a családi fészekből. 

Egy idegen helyre. Ahol teljesen más emberek laknak. Oda.. ahol apád várt. 

Nah de nagyon előre szaladtam. Mesélek még arról, hogyan ismerkedtünk meg... legközelebb.