A döntés

2011. augusztus vége volt. Befejeztem a főiskolát, igaz nem diplomáztam le, mert csak felsőfokú OKJ-ra jelentkeztem. Nem volt még munkám, csak rengeteg terv a fejemben, mégis alig tudtam.. hogyan tovább?
Nagy döntés előtt álltam. Elsősorban azért mert nem tudtam, hogyan hozzam közelebb a családomat ahhoz a férfihoz, aki nekem a legkedvesebb. 

Bár szeret engem tiszta szívből, és minden olyan jól kezdődött, valami megmagyarázhatatlan oknál fogva a családom egyszerűen ki nem állhatta Őt. Apámmal komoly szócsatákat vívtam, hogy próbáljak valamiképpen hatni rá. Hogy legalább megismerje... mielőtt ítélkezne kapcsolatunk felett, végül úgy alakult hogy süket fülekre találtam. Így hát fájó szívvel, de mégis nagy szerelemmel szívemben fogtam a sátorfám, és 20 évesen elköltöztem a családi fészekből. 

Egy idegen helyre. Ahol teljesen más emberek laknak. Oda.. ahol apád várt. 

Nah de nagyon előre szaladtam. Mesélek még arról, hogyan ismerkedtünk meg... legközelebb.