Szóval ott hagytam abba, hogy az első nap hajnali 2 ig dumáltunk. Másnap reggel meglepően korán keltem, és nem voltam benne biztos, hogy valóban megtörténtek az előző nap eseményei.
Innentől kezdve nagyon felgyorsultak a dolgok. Rájöttem, hogy nem álmodtam.. ismét beszélgettünk... 24-ből 25 órát... és nagyon hamar felvetődött az első találkozás lehetősége.
Volt egy nagyon fontos esemény, ami meghatározta a döntésem ezzel kapcsolatban. Néhány nappal azelőtt, mielőtt bármit is tudtam volna apád létezéséről, kavartam egy férfival, akivel pár hónapos beszélgetés után találkoztam. Jesszusom! Borzasztó nagy beégés volt..
Mármint annyira, de annyira nem jött be a srác, hogy hihetetlen. Persze ő oda volt értem de hát... És megfogadtam, hogy soha többé ilyet!
Erre nesze... jött apád és tarolt!
Szóval megnyerő stílusával rábírt arra, hogy 2 hét beszélgetés után találkozzunk. Persze valahol én is úgy gondoltam, hogy jó essünk rajta túl, minél előbb... nem akarok hónapokig egy olyan álmot dédelgetni, ami lehet hogy reménytelen. A nagy nap előtt (december 1-jére tettük a találkozás pillanatát) apád jobban be volt sózva mint én.
Félt hogy nem jövök be neki, meg ilyesmi... persze én is tartottam egy kicsit attól, hogy nem fogom elnyerni a tetszését. Bár amikor webkamerán keresztül majdnem meztelenre vetkőztem neki, akkor igen csak tátva maradt a szája, amiből azt következtettem, hogy nagyon is bejövök neki.
Figyelmeztetlek! Ilyet Te sose csinálj! Idegen pasiknak vetkőzni webkamerán keresztül! Fogalmam sincs mi ütött belém, mikor ezt csináltam. Én, aki annyira szemérmes volt, hogy még egy fiúra is alig mertem ránézni... Persze biztosan benne volt az is a dologban, hogy olyan nagyon megbízhatónak tartottam már akkor apádat (és nem csalódtam), DE ez egy a százmilliárd eset közül. A többi férfi csak egy dugnivaló kis szajhát látott volna bennem hasonló esetben.
De apád már akkor is talpig úriember volt. Később bocsánatot kértem tőle az esetért, és szabadkoztam, hogy biztos rosszat gondolt akkor rólam, de megnyugtatott, hogy semmi ilyesmit nem gondolt rólam. Ő is ugyan annyira vágyakozott utánam mint én ő utána.
Szóval eljött az a december 1-jei nap...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése